Helló újra! Legutoljára Aidáról írtam, nos most is róla fogok, mert történtek dolgok, azaz pontosabban fogalmazva: találkoztunk.

Hmm nem sikerült túl jól. De kezdem az elejéről és megpróbálok objektív lenni. Most elég sok munkám van nekem is és neki is. Telefonszámát nem tudom, de face-n beszélgettünk hogy akkor mikor találkozzunk. Pont úgy hozta a sors, hogy nem dolgozunk messze egymástól. Én munka után általában edzek, vagy egyéb rendszeres és fontos elfoglaltságim vannak, meg ő is fáradt munka után, szóval úgy beszéltük, hogy nap közben találkozunk és beszélgetünk. Az első időpontot amit megbeszéltünk, lemondta az tali napján, mert sok munkája volt. Azt mondta majd ír ha ráér, én meg helyeseltem és mondtam, hogy rendben és nem is kerestem. Ugyebár nem akartam needy lenni és írogatni neki :) Egész jól sikerült is, de persze azért néha eszembe jutott hogy jó lenne vele végre "beszélgetni" :D Végül is nem írt csak másnap, és hogy sok dolga lesz, inkább munka után találkozzunk. Nekem nem volt jó, mert volt programom, szóval skippeltem. Megbeszéltük, hogy akkor másnap összefutunk meló közben, mert talán nem lesz olyan sok munkája. Persze lett, meg nekem is, de nem akartuk tovább húzni, így találkoztunk de csak 10-15 percre. Sok mindenről nem tudtunk beszélgetni ilyen rövid idő alatt, meg melóból épp csak kizökkenve nagyrészt az is volt a téma, hogy mit csinálunk nagyjából a munkahelyen, mi a munkakör, mik tartoznak bele.. Sajnos nem sok idő volt ez, még arra sem volt elég hogy ellazuljunk. Úgy láttam ő sem volt túl laza, és nem oldódott fel rendesen, vagy csak alapból ilyen komolyabb és távolságtartóbb beállítottságú, nem tudom :S Sokat néztem a szemébe és figyeltem őt, de inkább kerülte a tekintetemet. Azt nem hiszem hogy zavarban lett volna, talán csak nem érdeklődött utánam és nem akart jeleket adni, szemezni, vagy mittudomén?

A búcsú gyors volt se puszi semmi, mentünk a dolgunkra, aztán pár napig nem is dumáltunk nem akartam írogatni neki, vártam hátha ír legalább 1-2 sort. De nem, végül is pár nap után írtam neki én, és chateltünk utána, természetesen felvetettem egy újabb találkozót, mondtam neki, hogy ez első az elég rövid volt ezért szeretnék egy normálisabb találkozót vagy randit. Erre kaptam is a választ amit már sejtettem, hogy nagyon sajnálja és rendes is vagyok, de most nem fog összejönni a dolog. Gondolkodott és egyrészt túl sok a munkája, azaz nincs szabadideje, plusz nemrég van túl egy komoly kapcsolaton és nem szeretne egyelőre semmit.

Igazából tudom, hogy ez mit jelent, elég egyértelmű a helyzet és amit mondani akart, de azért remélem nem örökre mondott nemet. Ha tényleg úgy van ahogy mondja, és érzelmileg még nem stabil, sokat gondol a volt barátjára, vagy épp ellenkezőleg, élvezi, hogy végre szabad és független ismét, akkor később ha ezen az időszakán túl van talán elképzelhető valami. Persze lehet ez csak hitegetés, de nem is lényeges. A lényeg az, hogy nem ragadok le nála, megyek tovább, ismerkedem tovább és ha egyszer úgy alakulnak a dolgok, akkor annak is örülni fogok :) Ezt a csatát elveszettem ugyan, de a háború még sokáig tart, sok csata lesz, és minden alkalommal tanulok valamit, ami a végén hozzásegít a háború megnyeréséhez :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.