Sziasztok, a mai posztban pár gondolatomat fogom megosztani veletek, amik mostanában felmerültek, érlelődtek bennem. Szóval ez valószínűleg most egy komoly hangvételű iromány lesz.

Az egyik dolog az nem más, mint a magunkba vetett hit vagy más néven önbizalom. Ez ugye nagyon fontos dolog. Igazából én úgy gondolom az eddigiek alapján, hogy ez az egyik legfontosabb dolog ami kell a csajozáshoz. Sőt talán az egyetlen dolog ami kell. Szóval ez az egyik gondolat ami mostanában járt a fejemben és agyaltam rajta.
Ki is fejtem, hogy miért gondolom ezt. Saját tapasztalataimból kiindulva, és abból amit látok, ez jött le egész egyszerűen. Lehet valaki nagydarab kigyúrt állat, ha a nő látja rajta, hogy bizonytalan, látja a mozdulatain, látja a szemében, stb... Elég lehangoló lehet ez, megértem ha ez nem jön be a nőknek... Én mindig akkor voltam sikeres a nőknél, ha lelkileg, agyilag 100% rendben voltam, jó kedvem volt, és nem is gondoltam olyasmire, hogy most én bevágodjak az adott csajnál.

Egyszerűen csak jól éreztem magam a szituban, és élveztem. Olyan dolog ez, mint mikor a legjobb haverjaiddal, barátaiddal vagy, akiket már 1000 éve ismersz és bármit megcsináltok egymás előtt (pl fingotok egy jó nagyot) mindenféle gondolkodás vagy feszengés nélkül, mindent ami hülyeség csak jön. Jókedvű vagy olyankor és szabad, laza. Na mikor én ilyen voltam, akkor ment a legkönyebben a csajozás. Sőt olyankor nemhogy a legkönyebben ment, hanem egyszerűen minden úgy alakult ahogy én szerettem volna. És ez az én szerettem volna nem összetévesztendő a görcsös akarással! Olyan ez, mintha az ember ilyenkor valami pozitív energiákat sugározna, amivel megbabonázza a többieket és a csajokat is, és úgy alakítja a dolgokat ahogy akarja, bármit mondd, gondol az úgy lesz és a többiek ezer örömmel követik.
Remélem azért van aki érti miről beszélek, és nem néz mindenki gyogyósnak :D Mondjuk ha úgy van akkor is tökre mindegy - amíg nem találnak meg a zubbonyos bácsik :)
Szóval amikor ilyen hangulatban voltam, akkor mindig észrevettek a nők, mindig felfigyeltek rám és mindig levettem őket a lábukról. Ezért is gondolom, hogy az önbizalom és az azzal járó kisugárzás a legfontosabb a csajozásban. Lehet valaki csoffadttestű, szegény vagy mittudom én, ha önbizalma, kisugárzása van, akkor azt észreveszik a csajok és szeretni fogják. Persze nem árt ha kinézel valahogy, netán sportolsz egy kicsit hogy csinálj valamilyen elfogadhatóbb testet magadnak, de nem ettől függ.
Vékony/dagi testtel is érhetsz el sikereket ha magabiztos vagy, de ha nincs önbizalmad, akkor lehetsz akármilyen jóképű vagy kigyúrt, nem sok esélyed lesz. Nyilván azért ez utóbbi esetben is csurran cseppen egy két csaj, de ők is csak azért, hogy eldicsekedjenek majd az ismerőseiknek, hogy megbaszta őket egy kigyúrt állat. Ugyan így van a pénzzel, ha kőgazdag vagy, de tök béna a csajokhoz és látszik rajtad hogy félsz tőlük, vagy túl látványosan erőlködsz hogy összejöjjön valami, akkor is cseszheted. Lesz 1-2 csaj aki a zseton miatt leszarja hogy lúzer vagy, csak told a segge alá a lét, aztán hajlandó lesz veled lefeküdni heti 1x talán 2x, de a hátad mögött meg majd elhord mindenféle idióta pöcsnek. Láttam már ilyet...
Szóval a lényeg: legyél magabiztos és laza, aztán a többi hókusz pókusz le van szarva!
Na igen, most jön a kérdés: hogyan?
Ez egy jó kérdés! Még nekem sem sikerült rájönnöm sajnos. Nálam ez néha magától jön, de csak néha, azaz ritkán. Szóval erre kellene rájönnöm, hogy ezt hogyan tegyem állandóvá. Azt szokták tanácsolni pl. hogy kezdj el sportolni, aztán majd ha alakulsz, fejlődsz, akkor megjön az önbizalmad is. Több ilyen dolog is van, amibe ha belekezd az ember az növeli az önbizalmát. Én is csinálok 1-2 dolgot ami fejleszt és nőtt ugyan az önbizalmam tőlük, de ez még koránt sem az a szint, amiről beszéltem, ami néha magától csak úgy jön nekem.
Arról nem is beszélve, hogy ha elmegyek bulizni is próbálkozom, de párszor elküldenek a csajok, meg pofákat vágnak, beszólnak, stb... akkor az azért eléggé elveszi a kedvet, önbizalmat. Ezt a helyzetet bizonyára ismeritek ti is néhányan. Ilyenkor jön az, hogy nem vagy 100% magabiztos és egy két ilyen hülye picsa beszólása megingat, elkezdesz gondolkdoni, hogy most vajon tényleg én voltam a hülye, én csináltam valamit rosszul, vagy nem nézek ki elég jól, vagy mi lehet velem ami miatt így viselkedett? Ilyenkor szokták azt mondani tapasztaltabb PUA-k, hogy le kell szarni, nem szabad hogy magadra vegyed, igazából ez a dolog nem is kimondottan neked szólt a csaj részéről, hanem bárkinek aki közeledik felé, mert aznap este pont szar napja van, vagy nincs kedve ismerkedni. Szóval ezeket a dolgokat nem kell komolyan venni. Igen ez az elméleti rész, értem is tanár úr, csak fel nem foghatom. Vagyis értem, tényleg, csak megvalósítani nem tudom.
Mert ugye lemegyek a buliba, odamegyek egy muffhoz és az meg leolt a barátnői előtt mondjuk, akkor az azért szar érzés. Tudom hogy nem kell felvenni, tovább kell menni és jólérezni magamat, de belül azért csak piszkál a dolog. Holott tudom hogy nem szabad hogy foglalkozzak vele. De ez ugye nem úgy működik, hogy 100% ki lehet kapcsolni ezeket az érzéseket. Akkor már valószínűleg nem emberek lennénk hanem gépek. PErsze van aki meg tudja csinálni.

És itt jön a másik dolog, gondolat ami a fejemben van mostanság...
Én miért nem tudok olyan könnyen átlépni ezeken a dolgokon? Miért nem felejtem el egyből, miért rontja el a kedvem néhány ilyen "kudarc"? A probléma oka szintén lelki dolog. Arra tippelek, hogy talán lelkileg érzékenyebb vagyok. Ja tudom ez most kurva nyálasan hangzik :D na jó bevallom homokos vagyok :D Inkább mégsem.. :D Viccnek is rossz lenne!
Szóval valami oknál fogva - és ez az ok mint minden lelki dolog, szerintem gyerekkorra vezethető vissza - én lekileg érzékenyebb vagy sérülékenyebb vagyok. Ez csak egy ötlet részemről, nem pedig egy meggyőződés, de logikusnak tűnik számomra ez a gondolatmenet.
A gyerekneveléshez nem értek, hogy miért alakul ki ez az érzékenység, túlzott szigor miatt vagy épp ellenkezőleg a túlzott gondoskodás és szeretet miatt? Vagy gyerekkori büntetések, elnyomások, stb... miatt? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nekem nem volt egyszrű és könnyű gyerekkorom. Sok rossz dolog történt velem is, a környezeteben is, szeretteimmel is. Könyvet tudnék írni a gyerekkoromról... egyszer talán meg is teszem.
De visszatérve a lényegre, szerintem nekem és mindenkinek aki hasonló problémákkal küzd, aki egy negatív beszólást magára tud venni és agyalni rajta több/kevesebb ideig, még akkor is ha tudja hogy nem lenne szabad.. tehát nekünk érzékenyebb a leki világunk, és ennek okai vannak. Mindenkinek meg kell keresni hogy mitől, miért. Van aki maga rájön, van akinek segítségre, szakemberre van szüksége.
Amíg az ember nem jön rá, hogy valójában mi okozza ezt az önbizalomhiányt, hogy miért esik neki rosszul egy negatív kritika vagy bunkó beszólás, ami aztán csökkenti a magabiztosságát, addig csak látszatmegoldások vannak, igazi minőségi fejlődést sosem fog elérni szerintem.

Végül azt még megjegyezném vígasztalás képpen, hogy manapság mindenkinek vannak lelki bajai, emiatt nem kell kétségbe esni, ha netán valaki most világosodott volna meg az én gondolataim által.
Szóval ez egy természetes dolog hogy lelkileg nem mindig vagyunk a toppon, ettől nem lesz kevesebb senki sem.
Csak annyi a külömbség, hogy minket ezek a problémák a csajozásban/ismerkedésben akadályoznak, mást pedig lehet hogy a munkaszerzésben, vagy a családi, rokoni kapcsolatokban, netán munkavégzésben. Tehát valamilyen úton-módon mindenki érintett a dologban, csak mindenki máshogy.

Mára ennyi, jó hosszú lett, de már érett bennem és örülök hogy aránylag jól, érthetően (bár ezt úgysem én döntöm el) le tudtam írni :) Üdv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.