Szia, vagy sziasztok. Mindig gondban vagyok hogy egyes vagy többes számra vegyem-e a figurát. Az egyes szám az olyan bensőségesebb nem? Na jó akkor nem olyan lesz :D

Anjáról már írtam a múltkor és azóta történtek fejlemények az ügyben. Találkoztunk ismét, a két találka között eltelt időben pedig neten tartottuk a kapcsolatot. Megkérdeztem tőle egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy van-e kedve újra találkozni és azt mondta persze. Valahol olvastam, hogy nem szabad egy helyben ülős randit csinálni, mert nem lehet közben természetesen/feltűnés mentesen kinózni (ha szemben ülünk egy asztalnál pl. akkor max. a kezét tudom megfogni, vagy a lábát az asztal alatt :D de az elég brutál közeledés) illetve beszélgetésen kívül nem nagyon lehet mást csinálni. Persze jó dolog beszélgetni, de jobb egy randi, ha közbe valami aktív tevékenységet csinál az ember, pl.: állatkert, csocsó, bowling, korcsolya, stb...
Azt akartam az egészből kihozni, hogy elhívtam korcsolyázni a Westend tetőre. (Ez nem reklám akar lenni, mert amúgy rohadt köcsögök ott a kori bérlősök.. Bőven időben beálltam a sorba, hogy visszaadom a korit, de kva sokan voltak+ be is pofátlankodtak páran a legelejére és a pultos csaj ki is szolgálta őket, aztán mire sorra kerültem lejárt az bélési időm és még rá kellett fizetnem.. Anyáztam velük egy sort, de nem engedték el a zsét.. azt hiszem mostanában nem megyek oda, és ha még1x beáll elém valaki a sorba azt kettévágom!)
Ezt leszámítva jól éreztük magunkat, volt 1-2 esés meg jó beszélgetések, forralt borozás, kevés kino.. Azt vettem észre, persze lehet hogy rosszul láttam, hogy a fizikai kontaktust mintha próbálná kerülni egy kicsit. Volt pár kino, de párszor mintha elmozdult volna, hogy ne tudjam megérinteni vagy ilyenek. Persze nem feltűnően ment arrébb, hanem tök diszkréten :D ha szabad így fogalmazni jelen esetben. Épp ezért nem tudom, hogy direkt volt, vagy csak pont úgy jött ki olyankor a lépés (csúszás). Ennek ellenére jól éreztem magam, elvoltunk, hülyéskedtünk de azt a komfortot nem éreztem kettőnk között ami ahhoz kellene hogy megcsókoljam. Hazafelé is beszélgettünk és búcsúzáskor gondolkodtam mi legyen, végül nem csókoltam meg, utólag kicsit bánom most már.. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha ő is hezitálna hogy mi legyen, de nem vagyok jó az ilyen jelek vételében és értelmezésében :( Ezen (is) kellene még csiszolnom azt hiszem. SZóval puszival búcsúztunk és félig töketlennek éreztem magam. Hát igen hol is van az a híres dominancia meg határozottság, magabiztosság amit a könyvek írnak..
Na mindegy, így alakult, legközelebbi alkalommal rámenősebb leszek, végül is nincs mit vesztenem, talán még nem kerültem barát kategóriába. És már nem kellene tovább húzni a dolgot, főleg nem a végtelenségig. Kicsit tempósabbra szeretném fogni a dolgot, mert már a legyet is megdugnám röptében.. Anja szép és értelmes, szóval vele még többet is el tudok képzelni. De ettől függetlenül most a legnagyobb szükségem egy jó kiadós sexmaratonra van.

Még egy gondolatot leírnék, ami tegnap fogalmazódott meg bennem. Ez pedig nem más, mint a kiszolgáltatottság. Mit is értek ez alatt? Nos van 1-2 ismerősöm (lassan én is közéjük tartozom) akik a legyet is elkapnák, csak legyen már valami végre, és ebből nem is csinálnak titkot. Ezt persze az emberek, akiknek nagyjából rendben van a szerelmi és/vagy szexuális életük igen fura szemmel nézik és szánalmasnak tartják. Én ezt meg is értem valamilyen szinten, tudom hogy tökre gáz dolog nézni, hogy valaki minden csajra/srácra rámozdul és egyből odaadná magát, azonban senkinek sem kívánom, hogy megtudja milyen dolog ilyen helyzetben lenni. Amikor az ember megjárja a másik oldalt, azaz nem jön neki össze semmi még egy kibaszott kurva egyéjszakás kaland sem, de még egy 5 perces kis kézi petting sem valami csúnyácska csajjal a wc-ben.. Nahát az az igazán szar érzés és az ahogy hétről hétre növekednek a vágyak és ösztönök az emberben egy igazi nő iránt (sex,szerelem,stb dolgok iránt), úgy egyre inkább válik rámenősebbé, pofátlanabbá, trehányabbá és szókimondóbbá az ember. Ezekkel egyidejűleg viszont kiszolgáltatottá is válik. Átlátnak majd rajta és a szándékain, mint a szitán. Rajta fognak nevetni vagy még rosszabb esetben undorodni tőle. Pedig nem direkt ilyen az illető, csak "rossz passzban van" és próbál megkapaszkodni minden fűszálban, hiszen reméli és várja, hogy végre vele is történik valami jó dolog..

Van aki jól tud uralkodni magán, van aki kevésbé. Sokan mondják, hogy azért vagyunk emberek, mert tudjuk kontrollálni magunkat. Ez igaz is félig, de tökéletes ember nem létezik. Mindenkinél van egy határ, kinél lentebb, kinél fentebb, és ha eléri azt, akkor... bármi megtörténhet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.