Itt vagyok no para!

2011.10.05. 22:24

Nos kedves pajtikák itt vagyok újra, na nem mintha eltűntem volna vagy ilyesmi, csak dög lusta voltam, meg fáradt meg persze unott és így nem is történt semmi olyan, amiről érdemes lett volna beszámolni. De azért mégis írok egy aprócska bejegyzést egy elég gyenge próbálkozásról.

Történt ugyanis hogy amolyan koncert féleségen voltam a hétvégén és egyszer csak megállt mellettem egy gyönyörű szőke lány. Láttam hogy nem túl idős, nálam jóval fiatalabb lehetett, ránézésre olyan 17-18, de olyan csodaszép és kedves arca volt, hogy egyből tudtam, lépnem kellene valamit. Egy darabig még tudtam a koncertre figyelni, de aztán már főként az járt a fejembe, hogy szólítsd már meg te fasz... (Na jó nem szép dolog így beszélni magunkkal, meg persze mással sem. És az önbizalmat sem növeli ha ilyen negatív gondolataim vannak magamról.) Ki is találtam egy egyszerű és normális megszólítást - na nem mintha ettől függene a siker - és gondoltam majd 2 szám közötti "csendben" odaszólok neki, mert akkor hallani is fogja amit mondok :) Nos egyre feszültebb lettem és már az járt a fejemben, hogy mikor lesz vége a számnak.. Vége lett, az izgalom a csúcspontjára ért, negatív értelemben természetesen.. nem úgy értem, hogy beleélveztem a gatyámba. Szóval idegesség ezerrel, és persze nem mertem megszólítani.. Ezt hívják megközelítési félelemnek vagy minek (basszameg 10 perce keresem rá az angol szakkifejezést, de..), és erre vonatkozik a 3 másodperces szabály. Magyarul: nem szabad tétovázni, amint meglátod a csajt meg kell szólítani, mert ha el kezd az ember gondolkodni csak egyre jobban izgul és agyal, jajj mit fog gondolni, jajj mit mondjak neki, jajj mi van ha nem is tetszem neki, stb.. Nos én nem alkalmaztam ezt a 3 mp szabályt, de még 3 percnél is többet vártam.. Szóval kezdődött is a következő szám és nem dumáltam a csajjal. Megint végig az járt a fejemben, hogy ha szünet lesz majd akkor ismét... Na persze jött a fél perc szünet és megint nem mertem... kezdtem mérges lenni magamra. Na összeszedtem a bátorságom és az azután következő újabb 2 szám közötti rövid időben megszólítottam végre. Nem sokat dumáltunk mert jött az újabb szám. Aztán az utána lévő szünetben megint egy kis duma. És lassan vége is lett a koncertnek :D Megtudtam hogy a haverjaival jött csak eljött tőlük, hogy külön legyen. Erre nem akartam rákérdezni hogy miért, meg időm sem lett volna rá.. Aztán koncert végén odamentek hozzá a haverjai, az egyik srác meg átölelte és megcsókolta. Na fasza van barátja.. Mindegy végül is, lényeg hogy nagy nehezen, de megszólítottam és dumáltam vele. Aranyos csaj, jó lenne... :)

Most csak ennyit akartam írni, megyek is mert kissé fáradt vagyok, pihenésre vágyom, meg persze puncira vagy pinára ha így jobban tetszik.. adios!

A bejegyzés trackback címe:

https://sunavadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr943281341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása